|
2018-10-07 08:36:38, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY :
Az ősz
Már a víg szüretnek örül minden ember,
Mellyel örvendeztet bennünket szeptember,
Októbert ekképpen biztatja előre,
Hogy nektár lesz a bor, és máslás a lőre.
Setétűl a gohér a piros vesszőkön,
Barna színt vér vissza a többi szőlőkön;
Amelyeknek általvilágló kristálya
Nézőjét már édes nektárral kínálja.
Rajtok királyságot mutogatni akar
A véres bársonyba kevélykedő bakar.
A sárgálló almák s a piros körtvélyek
Legörbedt anyjoknak emlőjén kevélyek.
Elterűltek fájok alatt a berkenyék,
A kövér noszpolyák, a borzas gesztenyék.
Megterhelte az ősz a fáknak ágait,
Vastagon ráfűzvén gazdag áldásait.
Csak az a baj, hogy már hívesek a szelek,
Néha egy kis hideg és dér is jár velek.
Mert már a Mértéket hogy Fébus elérte,
A napot az éjjel egyenlőnek mérte.
Már hát elérkezett a víg október is,
Mely után sóhajtott Bakhus ezerszer is.
Itt van a víg szüret, s mustos kádja körűl
A szüretelőknek víg tábora örül.
Melybe hordogatja a megért szölőket,
Víg tánccal s lármával nyomja benne őket.
Kellemes zúgással omlanak cseppjei,
Jó kedvvel biztatnak zavaros levei.
A sajtó örvendő lármával csikorog,
Oldalán a piros nektár zúgva csorog.
A lucskos parasztok szurtos képpel járnak,
Neki, neki mennek e teli zsajtárnak.
Az ideit szűri, issza a tavalyit,
Jövő esztendőre tartja majd a mait.
Az új bornak örül, de ótól kurjongat,
Mert marka is teli kulacsokat kongat.
Tántorgó lábával s reszkető karjával
Mégis sok hordókat tölt édes mustjával,
S míg a zúgó léhón lefelé foly a must,
Azalatt a hordó mellett iszik víg tust.
Haragszik a gyermek Bakhus a hordóba,
Míg egy részét ki nem szedik a lopóba.
Mérgébe tajtékját túrja a szájára,
Kiüti fenekét, s elfut utóljára.
Rips, raps, a szőllők már puszta támasz megett
Gyászolnak, hajdani díszek mind oda lett.
Sok mustos kólika, sok hasrágás, salva
Venia, a tőkék mellé van plántálva.
Itt van már november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja,
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
A zöld ligeteket s mezőket megnyúzza.
Hideg eső csorog, csepeg egész éjjel,
A fázékony Auster havat is hány széjjel.
A borongós égnek sűrű felhőzése
Házba zárt szívünknek kedvetlenedése.
Jer, barátom! minden unalmat űzzünk el
Az új boron vidám beszélgetésünkkel.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
Címkék: kedvetlenedése, szüretelőknek, játszadoznak, általvilágló, megterhelte, örvendeztet, királyságot, körtvélyek, zsajtárnak, amelyeknek, kulacsokat, gyászolnak, elterűltek, noszpolyák, gesztenyék, kevélykedő, egyenlőnek, esztendőre, elérkezett, szeptember, hordogatja, szívünknek, szüretnek, biztatnak, bársonyba, bennünket, plántálva, felhőzése, nektárral, sóhajtott, mutogatni, mustjával, kristálya, haragszik, megcsapja, vesszőkön, piros vesszőkön, többi szőlőkön, véres bársonyba, sárgálló almák, piros körtvélyek, kövér noszpolyák, borzas gesztenyék, fáknak ágait, éjjel egyenlőnek, megért szölőket, sajtó örvendő, piros nektár, lucskos parasztok, ideit szűri, zúgó léhón, hordó mellett, CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY,
|
|
Offline
